lúzerek klubja

Magam sem tudom mér', de kedvelem a beteg lelkű filmrendezők nagyon aberrált műveit. Az egyik ilyen alapeset ugye a Rózsaszin flamingók, amelyben egy házaspár  több más dolog mellett úgy akarja a "világ legnagyobb perverzei" cimet kiérdemelni, hogy stoppos lányokat elrabolnak, a férj megerőszakolja őket, és miután teherbe estek a megszületett gyereket lezbikus pároknak adják örökbe.

Pilu blogjából az alábbi komment Higanytól erre emlékeztet, igy be is idézem:

Egyszer jártam nyelvtanfolyamra egy kis picsával, aki testben nem volt rossz (a magamfajta lábmániás számára legalábbis...), de agyban elég komoly kihívásokkal küszködött. Ő 20 körül volt, valami tánctagozatos középiskolába (vagy inkább mellé) járt. A lényeg, hogy egy 55 fölötti üzetbácsival lakott együtt, volt a feneke alá kisautó, koszt, kvártély, karib-tengeri hajókirándulás, stb. Őrülten próbált teherbe esni, de mivel mindig valami őrült diétát folytatott, minidg vetélés lett a dolog vége. Egyszer egy fogyókúrája kapcsán mondta, hogy emiatt kénytelen lesz megcsináltatni a melleit, mert azok is áldozatul esnek a megcélzott csontkollekció súlynak. De amiért billentyűzetet ragadtam, saját bevallása szerint inkább apjának tekinti mecénását (érdekes, kevesen dugnak önszántukból az apjukkal) és szeretőt tart mellé, egy vele egykorú másik nő személyében, ugyanis ő igazából leszbikus. Valahol sajnálom az ilyen sivár lelkületű embereket.

Az életet nem lehet überelni.

meta lover

Vajon a nőkbe a hülyeség genetikailag van kódolva, vagy a szocializációjuk során tanulják egymástól?

"Remélem, egyszer lesz rá lehetőségem, hogy elfogadjam a meghívásodat." Egy igazi gyöngyszem. Három év eltéréssel mondta illetve írta nekem egy-egy nő. Érdekesség, hogy mindkettőnek ugyanaz volt a keresztneve. (Vö: márpedig véletlenek nincsenek, de ez nem az én blogom.)

"Te egy túlságosan rendes srác vagy." Na ez mindennek a legalja. Ezt nem tudom viccesen értékelni - egyszerűen hányhatnékom lesz tőle. Az a nő, aki ilyet mond, az legjobban teszi, ha a lehető legrövidebb úton önkezével véget vet életének (de búcsúlevél nélkül, nehogy még több ilyen kártékonyság maradjon utána az utókorra), vagy ha ehhez nem elég bátor, akkor legalább apácazárdába vonul, és szánalmas életének maradék részét ott tölti le a többi abberált antinő között.

"Most lett vége egy hosszan tartó kapcsolatomnak, ezért semmi komolyat nem akarok." Szerintem ez a legnépszerűbb levakarós szöveg, de azért nem mentség arra a lányra, aki ilyet mond. Pláne, hogy a semmi komoly az az én olvasatomban egy olyan kapcsolatot takar, amikor csak dugni jársz fel egy csajhoz, de beszélgetni mondjuk már nem akarsz vele.

"Legyünk barátok." Frigid szűzkurvák panelkommunikációja. Hál' istennek, ezt a  rendkivül fantáziátlan és ráadásul hazug megnyilvánulást én mindeddig megúsztam.

"Most nem érünk rá veled (veletek) beszélgetni, mert nagyon fontos dolgokat kell megvitatnunk." illetve ennek variánsai pl. "A barátnőm most jött haza Görögországból, és meg akarom hallgatni az élménybeszámolóját." Elég szomorú, hogy egy lány - harminc felett, mint a legutóbbi esetnél volt - azt gondolja, hogy megengedheti magának ezt az arcátlanságot egy fiúval szemben. Ez a duma már 15 éve sem volt menő, de akkor még legalább bírtam rá ilyet válaszolni az Irish Catben, hogy "el nem t'om képzelni, hogy mi lehet az a fontos dolog, amit ennek a két picsának pont szombat éjjel egy kocsmában kell megbeszélnie."

Persze lehet, hogy ez még mindig jobb, mintha az igazságot hallanánk tőlük. Például tegyük fel, ilyeneket:

"Soha életemben nem élveztem a szexet, egyszer sem volt orgazmusom, ezért most már inkább távol tartom a férfiakat magamtól."

vagy

"Egészen fiatal koromtól ugyanzzal a pasival jártam 10 évig, majd amikor szóba került a házasság, otthagyott mert bepánikolt és rájött, hogy még más nőket is fel akar szedni, mielőtt már viagrával sem áll fell neki, de nekem akkor is csak Ő kell."

vagy

"Két diplomám van, karriert csináltam, vezető beosztásban vagyok, valószínűleg sok fiúnál több pénzem van, és náluk jobb üzleti döntéseket tudok hozni, ráadásul rendkívül művelt vagyok, viszont az igazi intelligencia hiányzik belőlem, hogy kezelni tudjam ezt a helyzetet, és hogy tudjak a szívemre hallgatni, ezért inkább boldogtalan maradok."

vagy

"Nekem már tinilány korom óta csak az olyan pasik tetszenek, akik valamilyen felszínes szempontból menők, pl borotvahabreklám fejük van, vagy válogatott sportolók, vagy szerepelnek az ertéelklubban, ezért hiába van az hogy ezeknek leginkább csak arra kellek, hogy két mojito után megbaszhassanak vagy leszopjam őket, nem alakult ki bennem olyan értékrend, ami alapján felnőtt nőhöz méltó kapcsolatra alkalmas fiúkat tudnék a közelembe engedni."

meta_lover

"A nőstény kalmároknak általában annyira megrázó élmény a párosodás, hogy életükben csak egyszer hajlandóak rá. A nőstény több millió tojást rak le egy alkalommal, és ezután sohasem enged a közelébe még egy hímet."

(forrás Index.hu)

Ismerős? Mintha már nőnemű emberi lényeknél is láttunk volna ilyet. A különbség csak az persze, hogy egyszeri spermadonortól max 1 gyerek lészen a biológiai adottságok miatt.

meta_lover

Annyi hülyeség történik.

Mivel kezdjem?

Mondjuk azzal, hogy "Jók ezek a képek, csak kár, hogy nem színesre fotózták őket" mondja egy öltönyös fiatalember a mellette álló kiscsajnak nagy okosan és jó nagy hanggal a Vancsó kiállításmegnyitóján? A gyengébbek kedvéért Vancsó - hmm - színvilágáról is: http://www.photovancso.com/

Vagy inkább azzal, hogy mostanában úgy ismerkednek velem lányok, hogy ki akarják kapni a kezemből az italomat? Lehet, hogy trendi helyeken ez módi, és le vagyok maradva szocializációsan.

Vagy legyen az, hogy a Kreolban két újgazdag liba azzal dicsekedett nekem, hogy az Oscarhoz közeli orosz étteremben 80 ezer forintból sikerült megvacsorázniuk? Emellett a rondábbik még ráadásul panaszkodott is, hogy az apja nem engedi őt dolgozni, mert már így is sok pénzük van. A csaj állandóan a pénzről beszélt, a retiküljéből hullottak ki a 20ezresek, bármire ránézett mondta az árát eruóban, és nagyon meg akart hívni a szomszédos japán étterembe vacsorázni.

Aztán van még az, hogy a salsaklubban a haveromnak valami nagyon egyszerű női lény azt mondta, hogy "Nekem olyan pasi kell, aki magas, olasz és sportkocsival jár". Szegény fiú - mindig ilyeneket kap bele az arcába ezektől a szellemileg fogyatékos prolinőktől.

Az a szánalmas nihil, ami Szadesz nagyon enervált születésnapi partiját jellemezte a MEO-ban (hogy hívják most?), már említésre sem érdemes. Még az olyan apró vicces életépek sem tudtak feldobni, hogy a Suba feszengve várta, hogy a vele levő (?) nő, aki ha jól sejtem nem a felesége volt, végre leigya magát - ami fele jó úton haladt by mohito - és vihesse haza megdugni.

Érdekes volt viszont a Piano Bár a Mechwart térnél, ami a Piaf budai inkarnációjának tünt. Sőt plusz szolgáltatásnként a mikrofont mindenki kézbe kaphatta, és énekelhetett a zongoraszó mellé. Negyvenes két-háromgyermekes anyukák nyomták a feleseket miközben zavart tekintetű pasik ölében ültek nehezen félreérthető szituációban. Mondja az egyik, hogy négyre azért hazamegy, mivel reggel nyolcra viszi a gyerekeket uszodába. Ez milyen már?

meta_lover

A Sirály nevű lecsoffadt helyen várom egy haverommal a színielőadás kezdetét. Odajön egy másik - alterkörökben népszerű - társulatból egy színésznőcske és elkezd beszélgetni a barátommal. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy véletlenül akár egyetlen egy pillantást is vessen rám érzékeltetvén, hogy a világmegváltó alterkultúrális bennfentesek köre zárt világ, holmi nóném, uccáról betüremkedett jöttmentnek itt nincs esélye. Kérdezek valamit az előadásról, amire várunk. A csaj kissé kelletlenül válaszol, de persze úgy hogy rám sem néz, inkább a levegőnek beszél. Szegény egyébként nagyon ronda, illetve az igazán pontos kifejezés rá az, hogy csúnyácska. Ha én ilyen lennék a helyébe legalább megpróbálnék értékelhetően viselkedni, nem még le is járatni magamat a fennhéjazó stílusommal.

Ugyanazzal a sráccal vagyok egy kocsma nyitóbuliján. Odajön a tulajnő - ismeri a barátom - és elkezdenek beszélgetni. A szitu kisértetiesen hasonlít a sirályos történetre. A párhuzamot erősíti, hogy ez a csaj is nagyon ronda - egy nagydarab tehén. Véletlenül tudom, hogy egy igen feminim viselkedésű ismerős, amolyan művészféle fotóssráccal kúr. Szerintem megérdemlik egymást.

A most éppen fogalmam sincs milyen néven futó, egykor Tűzraktárként ismertté vált kocsmában beszélgetek egy haverommal. Odajön egy lány, és mintha ott sem lennék, elkezd a fiúval cseverészni. Már percek óta tart, amikor a barátom blöfföl egyet: "egyébként ő is díszlettervező mint Te, csak nem Kanadában, hanem Londonban dolgozik". A lánynak kikerekednek a szemei, úgy fordul felém, és nagyon gyorsan kell improvizálnom, hogy válaszolni tudjak a kérdéseire. Túl sok értelme persze nincs, mármint a csaj elég semmilyen, egyáltalán nem kelti fel az érdeklődésemet, így próbálok kikeveredni a szituból.

Egy lánycsapattal járkálok az éjszakában. Egy ismerős fiú hívott, hogy tartsak velük, aki az egyszem hímnemű volt köztük addig. A lányok többsége már közel a harminchoz, mégis úgy vannak felöltözve mintha 17 évesen mennének diszkóba valami vidéki városban. Mint kiderül ez egy hastáncos brigád - mondjuk kb ezt is nézem ki belőluk a kislányosan csicsás cuccaik alapján. 2-3 órát töltünk el együtt anélkül, hogy pár szónál sikerülne többett váltanom bármelyikükkel. A legfeltűnőebben sminkelt (csillámló szemfesték), seggen szétrepedő farmerben kavirnyáló csajon végképp szájzár van, ha szólítani próbálom. Ez persze érthető, hiszen energiáinak 100 százalékát leköti, hogy szó szoros értelemben kapaszkodjon a fiúba, aki engem is ide hívott. Az arc nem különösképpen vonzó vagy éppen érdekes személyiség, cserébe viszont drága karórái vannak meg sokmillió forintot érő vitorláshajója, és társaságban mindg ügyel rá, hogy kiderüljön: neki a "biznisz a fontos".

Az Ellátóban beszélgetek néhány alakkal. Belép három lány, akiket már pár hónapja ismerek onnan. Tisztában vagyok vele, hogy ők nem a vihető kategóriába tartoznak - legalább is számomra - ugyanakkor eddig jófej csajoknak tartottam őket. Most azonban egy pillanat alatt lerombolják az imidzsüket: elmennek mellettem úgy, hogy keresztülnéznek rajtam mint a kirakatüvegen, hiába köszönök, nem köszönnek vissza, és rácuppannak két éjszaka császárai típusú csávóra. Az egyik úgy néz ki mint maga Sandokan hosszú hajjal és szakállal. Hm, fene a gusztusukat. Miután a Kabir Bedi - Sandokan klón a másik pasassal együtt lelép, a három nő már inkább nem jön oda hozzám. Jól is teszik.

Nehéz ez így! Az elmúlt két hét éjjel-nappal dolgozását egy beerősített hétvége formájában gondoltam ellensúlyozni, amolyan juppis "work hard, play hard" szerű módon. Az eredmény elég szegényes lett, és ebben az írásban most ebből kell főznöm úgymond.

Péntek este az Ellátóban kezdünk: még mindig itt lehet a talponállókat és az éjjelnappali közérteket leszámítva a legolcsóbban italozni, netán berúgni a városban. Később, ha már talponállóknál tartunk, benézünk a Madách tér sarkán az italboltba: ez se' rossz, a telefonommal sikerül egy-két szocióihletésű fotót készítenem.

Aztán jönne az est fénypontja, az úgynevezett jogászbuli a Kreol különtermében. Valahogy abban a tévhitben éltem, hogy itt majd télleg belecsapunk a lecsóba. A múltkor legalább egyből beleakadtunk két ismerős csajba - igaz, hogy negyedóra táncolást követően stratégiai megbeszélésre elvonultak a WC-be, majd azzal jöttek vissza, hogy jaj de fáradtak és mennének. Gondoltam is, hogy szolgáltatásként a férfivendégek számára be lehetne vezetni a női WC lehallgatását, ahol ugye a csajok megbeszélik a leosztást, vagy hogy ne legyen leosztás.

Szóval most még ennél is borzalmasabb az egész: egy-két párocska táncol a félig üres parketten, néhány öltönyös fiúka bóklászik (vajon tényleg ügyvédek), meg néhány erőteljesen kiöltözött céges p*csa (ahogy egy barátom szokta őket aposztrofálni) táncol egymással. Igazándiból nem tudom, hogy mire gondolnak. Biztos nem azért jöttek ide, hogy lezbishow-t játszanak. Nem felel meg a fiúfelhozatal? Még én sem?

Inkább átmegyünk az igazi Kreolba, ahol szintén a szokásos milliő fogad, de ehhez közben túl fáradtakak lettünk. Én különben is már a szombatra koncentrálok.

Szombat éjfél körül ellátó. Megint előkerül a két negyvenes csaj (lásd Baise-moi bejegyzés). Feltűnően vidámak és kedvesek,  valszeg dupla adag xanaxot vettek be. Tényleg sajnálom őket: nem tudom, hol mehetett félre az életük. Nekik is járhatott volna az, hogy háromgyerekes családanyák legyenek, és egy ilyen lúzerklub helyett a hétvégét a családjukkal egy fittness-wellness hotelben töltsék, ahol öröm nézni ahogy a gyerekek a medencében felfújható gumikrokodillal hanciznak, majd amikor a többi gyerekkel együtt játékvár-építőversenyen vesznek rész, fel lehet osonni a szobába, hogy addig a férjével egymáséi lehessenek mint fiatalkorukban.

A két sztenderd udvarló helyett amúgy most egy ír csávó tapad rájuk. Kinézetre inkább olasz vagy spanyol, de leginkább lúzer: leolajozott, szamurájmódra hátul összefogott, félhosszú feket haj, női fanszőrzetre emlékeztető, gondosan trimmerelt szakállka, kilátszó szőrős mellkas a középhasig kigombolt elegáns, fehér ing alól. Mindehhez még egy fekete zakó.

A hétvége sikeressé tételének utolsó kisérleteként átnézünk abba a nagyon ótvar Molin Rouge-ba, ahol munkásfiúk munkáslányokkal táncolnak (Rolls Frakció - ha még valakinek mond ez valamit - után szabadon).

Itt már tényleg nagyon tompán bámulok ki a fejemből egy asztalt támasztva. Odakéredzkedik hozzám két egyszerű tekintetű tinilány, hogy megigyák a koktéljukat, miközben a túloldalon egyre fenyegetőbb a közelsége egy leharcolt, kivénhedt prostikból álló rajnak. Hozzám legközelebb egy szénnészoláriumozott bőrű lény ül párducmintás topban. A háta Janics Natasáéval vetekszik, előről pedig inkább látni sem akarom. Túl fásult vagyok ahhoz, hogy átgondoljam, mit lehetne legalább a tinilányok által felkínált szituból kihozni. A tefenomban levő két legutóbbi, lányoktól kapott sms-t vigasztalásul elolvasva rájövök, hogy végül is kár itt strapálnom magam, hisz' amúgy meg minden rendben:

"Drága, rég láttalak. Ráérsz ma este?" az egyik, és "Jó volt veled. A jövő héten újra kereslek." írta a másik lány.

Szóval irány haza. Még mielőtt beszállnék a taxiba, és  lefényképezek egy hajéktalan alkesz lúzert, amint a padon fetreng plusz két orthodox zsidó férfit, akik babakocsit tolnak az Andrássy úton hajnali fél háromkor, odajön hozzám egy cigánykurva kinézétű csaj, hogy van-e cigim és ráérek-e. Ezt már meg sem történtnek veszem, ő is érzi, hogy nem az esetem.

Vasárnap reggel a MOM Parkban kávézgatok a hiperszupermarket előtt, és nézem vásárló lánykákat. Úgy döntök, hogy most nem izzítom az elektródáimat annak problémakörnek az analizálásával, hogy vajon miért kell tejért-kenyérért tűsarkú cipőben, neccharisnyában, miniszoknyában, push-up melltartóban és kisminkelve leugrani.

Ez egy másik sztori lesz.

Állnak a férfiak, rozsdásvas-szagúak
Állnak a férfiak, állnak a férfiak
Nézik, kit lehet megdugni
Sohasem fogják megunni
Állnak a férfiak
Nézik a csajokat.

...

Nézik kit lehet megdugni,
Sohasem fogják megunni,
"Azt nézd milyen" - mondják, és
Oldalba basszák akkor egymást.

Kiscsillag: Állnak a férfiak

Avagy Dugj meg! Ez ugye egy film címe, ami egy darabig be volt tiltva Franciaországban. Később aztán nálunk is ment a Titanicon, persze csak éjfélkor merték vetíteni. Elég vacak film: erre mondaná az ORTT, hogy az erőszakot és a szexet öncélúan mutatja. Szóval, maradjunk a szexnél, már ha annak lehet nevezni, amit ágy átmulatott éjszaka után teljesen szétütve félig már másnaposan művelünk.

Megjelenik két lány, az egyik pont úgy ül le a pultnál, hogy a beszélgetőpartnerem feje felett rálátok. Ahogy belenézek a szemébe, azt olvasom ki belőle "dugj meg és Te sem fogsz rosszul járni!"

Addig persze már sok minden történt, mos már nem lehet csak úgy a többi szálat elvarratlanul hagyni.

Szóval egy elég elfuseráltnak induló este (lemaradtam egy buliról, nem kapom a várt telefont, hogy hova kell menni bulizni, stb) már majdnem éjfélkor az Ellátóban kötök ki. Ülök a pultnál, körülöttem csajhegyek. Sok kedvem nincs hozzájuk: tőlem jobbra nagyon ronda bölcsészlányok söröznek, míg tőlem balra két New Yorkerből öltözködő kiscsitri gubbaszt. Lerí róluk, hogy várják az ultrasármos Megváltót jó kemény f*sszal, aki végre helyrerakja őket. Na talán, ezekből már kinőttem.

Közben előkerül néhány becsoffadt kényszeres partiarc alkalmi ismerősöm. Két negyvenes, fakuló bájú entellektüell nő, akik már leginkább nem nagyon tudhatják, hogy minek is kelnek fel minden reggel, és csinálnak bármit is, meg két őszes hajú arc, akik a 40-es csajokra hajtanak, mint megtudom masszívan sikertelenül. Az egyikről tudom, hogy három gyerekes elvált. Vele beszélem meg éppen, hogy átmegyünk egy másik helyre, talán ott jobban érezzük majd magunkat.

Tehát itt tartunk: nem akarom nem lecsekkolni a csajokat a másik buliban, de azt sem akarom, hogy "dugj meg" csaj csak úgy veszendőbe menjen. Kifele menet mondom is neki in medias res, hogy majd visszajövök később, és remélem itt lesznek. Bejön a duma,  ő kéri el az én telefonszámomat, hogy majd küld sms-t, ha mennek át a Fészekbe.

A másik kocsmában bemutatnak egy csajbrigádnak. Utólag derül ki, hogy sikerült pont azt az egyet kiválasztanom, akinek nincs pasija. Látszólag itt is simán mennek a dolgok: traccsparti, majd telefonszámcsere. Csak két héttel később derül majd róla ki, hogy a facérság nem véletlen: egy komolyabb tequillasorozat és egy áttáncolt éjszaka ellenére úgy érzem, mintha  egy ottfelejtett próbababa állna mellettem, amikor a Miniatür előtt (na ez a hely is megér egy misét, lásd Vidámpark c. bejegyzés korábban) várunk a taxira hajnalban. Haza egyedül akar menni. Többett nem hívom, ő sem kérdezi soha többé, mi van velem.

Na de most még valójában ennél az éjszakánál tartunk. Jön az sms, megyek a másik két lánnyal a Fészekbe. Kicsit már fáraszt ez a táncolás, és ráadásul nagyon-nagyon gáz a társaság, ezért úgy érzem, hogy biztosra kell mennem, különben inkább hazamegyek aludni. Megkérdezem a lányt, hogy akkor megvan-e már, hogy kinek vagyok leosztva. A megnyugató választ követően, megkönnyebülve maradok. Az éjszaka maradék része nagyon hamar telik, már pirkad mire kikötünk nálam.

Sajnos mindennek van ára: másnap délután apu szülinapján én ülök úgy mint egy bábu, és a hétfőn kezdődő kétnapos céges stratégiai míííítingen sem vagyok a csúcsformában. Mindegy: valamit-valamiért.

Már megint hetek óta nem voltam sehol, munka, sport, megfázás - mind vitte az időt és/vagy az energiát. Most viszont végre rászántam magam, ráadásul az elkövetkezendő napokra nincs randi lebeszélve, gondoltam kicsit szétnézek, hogyan lehetne lendíteni a helyzeten. Jobb hiján az Ellátóra esik a választás.

Stratégiai pozízióban vagyok: a pult közepénél találtam helyet, innen majdnem az egész teret belátni, és ha valaki odajön italt kérni, nagy valószínűséggel belémbotlik. Úgy tűnik, könnyen megy majd így az ismerkedés.

Na persze a társaság fele már amúgy is ismerős: pölö tőlem hárommal ül balra Andi (homéroszi jelzője "nagymellű"), akiről mindenki tudja, hogy felszedhetetlen, de ha valami szétcsúszott művész-entellektüel vagy, akkor legalább megérsz neki annyit, hogy világmegváltó beszélgetésbe kezdjen veled. Én nem tartozom ezek közé - ma például még köszönni sem hajlandó nekem. Ő az első csaj, akinek az este folyamán gratulálok magamban, hogy idáig jutott.

Itt van velem egy haverom is, így könnyebben megy egyszerre két csajjal ismerkedni: nem bonyolítom a dolgot, a két mellettem ülőre célzom be magam. Felváltva tudok velük beszélgetni, mivel az egyikkel a barátom is vált néha szót: így marad idő a másikra.

Naszóval tőlem jobbra Ági, aki mind kiderült azért jött ide, mert fel akarja szedetni magát az egyik pincérfiúval. "A kisugárzása miatt tetszik nekem" mondja a lány. Blöffölök egyet: "De hát nem tudtad, hogy ő meleg." Sajnos a poén nem jön be, a csaj nem akarja elhinni, pedig még az is lehet, hogy ráhibáztam :-) Ági hosszasan szemezget a pultoscsávóval, Patrikkal, váltanak is egy-két szót, de aztán a lány csalódottan távozik. Még előtte mondom neki, hogy menjen át a Fészekbe, záróra után általában az egész Ellátó kezelőszemélyzete ott köt ki, és ott mindig olyan emelkedett a hangulat, hogy a szerelmek garantáltan egymásra találnak. Vajon elhitte? Vajon tényleg átment? Mindazonáltal ő a második csaj ma este, akinek gratulálok, hogy ez bír a motivációja lenni 26 éves korára.

Mindegy még ott van a bal oldalamon ülő lány. Basszus már el is felejtettem, hogy hívják. Az a típusú nő, aki nagyon kedvesen mosolyog, csak éppen némi beszélgetés után kiderül róla, hogy az érzelmi intelligenciája egy pre-genitális fejlődési stádiumban levő kislány szintjén van. Nagyobb összeggel mernék rá fogadni, hogy már nagyon rég nem b*sz*tta meg magát rendesen. De lehet, hogy még rendetlenül sem. Szóval, amikor odáig jutnánk, hogy adjon már egy emailcímet, akkor azzal jön, hogy de milyen ciki lenne, ha a pasija meglátná a levelet, amit írok neki. Mi a fasz van? Mármint, hogy most arra akar utalni, hogy a (nemlétező) csávója olvassa az ő leveleit? Ráadásul nem is eredeti a poén: pár éve egy csaj ugyanezt a bénaságot adta elő. (Mondjuk neki legalább télleg volt pasija, lecsekkoltam.) GRATULÁLOK.

Cserébe, a barátom kérésére, hogy a jegyzetfüzetébe írják be a kedvenc filmjüket, a barátnője - egy félig arab csaj - a film helyett megadja az emailcímét. Mondjuk ő viszont nagyon kapós, az este folyamán négy-öt arccal is ott kavargált, a fiúk csak úgy rajzottak körülőtte mint hús körül a legyek. Velem viszont ő már nem hajlandó szóba állni, így több részletet az elmeállapotáról nem tudok meg. Végül is mindegy: már az előzőek is elég jól szórakoztattak, mivel ő minden egyes alkalommal ott volt eddig az Ellátóban, amikor én is gondolom lesz majd még rá alkalom... Róla majd akkor fog kiderülni, hogy pótcselekvésként flörtöl minden pasival, minthogy nem találja élete egyetlen szerelmét. Na de ez már előítéletes gondolkodás, amolyan prekoncepció.

Mindazonáltal mindazonáltal a fap*csa barátnőjéhez hasonlóan ő is egyedül távozik.

Lányok, lányok... 

Már régóta nincsenek kétségeim afelöl, hogy Budapest egy megaméretű lúzerklub a sok-sok szórakozóhelyével és egyéb szociálódásra kifejlesztett (de igazandiból arra alkalmatlan) műintézményével, ami mind tele van sérültagyú, kisebbségi komplexusban szenvedő hülyegyerekkel, akik a vélt-valós deficitüket a drága márkás ruháikkal és karóráikkal próbálják meg kompenzálni és menőfejnek tűnni a nők előtt, meg az életük egyetlen szerelmét borotvahabreklámfejű sármőrökben kereső pszeudóentellektüel csajjal.

Vagy persze ott vannak az ún. alternativ szórakozóhelyek (és kiállitásmegnyitók, stb), ahol meg mindenki kényszeresen bizonygatja, hogy ő művész, de leginkább nagy művész, vagy ha nem, akkor hamarosan az lesz, de minmimum "festészettel foglalkozik". Ha magadra valamit adó nő vagy és egy ilyen milliőben mozogsz úgymond, szóba nem állsz olyannal, aki nem szétcsúszott bomlottelméjű megnemértett festőirófilmrendezőszinészfotós.

Olyan ez a város mint egy élmény- vagy vidámpark, ahova bemész, és különböző mulatságokban vehetsz részt mondjuk a szellemkastélyban vagy dodzsemezés közben, és folyamatosan tudod, hogy ez most itt a funhouse. Csak itt ha jól akarsz szórakozni, akkor nem a ringlisplire kell felülnöd, hanem egyszerűen végigcsinálni néhány bulit, leszólitgatni néhány csajt, meghallgatni néhány "élménybeszámolót", de már az is nagyon tanulságos, ha egyszerűen végignézel valahol a törzsközönségen.

Jó szórakozást!