Avagy Dugj meg! Ez ugye egy film címe, ami egy darabig be volt tiltva Franciaországban. Később aztán nálunk is ment a Titanicon, persze csak éjfélkor merték vetíteni. Elég vacak film: erre mondaná az ORTT, hogy az erőszakot és a szexet öncélúan mutatja. Szóval, maradjunk a szexnél, már ha annak lehet nevezni, amit ágy átmulatott éjszaka után teljesen szétütve félig már másnaposan művelünk.
Megjelenik két lány, az egyik pont úgy ül le a pultnál, hogy a beszélgetőpartnerem feje felett rálátok. Ahogy belenézek a szemébe, azt olvasom ki belőle "dugj meg és Te sem fogsz rosszul járni!"
Addig persze már sok minden történt, mos már nem lehet csak úgy a többi szálat elvarratlanul hagyni.
Szóval egy elég elfuseráltnak induló este (lemaradtam egy buliról, nem kapom a várt telefont, hogy hova kell menni bulizni, stb) már majdnem éjfélkor az Ellátóban kötök ki. Ülök a pultnál, körülöttem csajhegyek. Sok kedvem nincs hozzájuk: tőlem jobbra nagyon ronda bölcsészlányok söröznek, míg tőlem balra két New Yorkerből öltözködő kiscsitri gubbaszt. Lerí róluk, hogy várják az ultrasármos Megváltót jó kemény f*sszal, aki végre helyrerakja őket. Na talán, ezekből már kinőttem.
Közben előkerül néhány becsoffadt kényszeres partiarc alkalmi ismerősöm. Két negyvenes, fakuló bájú entellektüell nő, akik már leginkább nem nagyon tudhatják, hogy minek is kelnek fel minden reggel, és csinálnak bármit is, meg két őszes hajú arc, akik a 40-es csajokra hajtanak, mint megtudom masszívan sikertelenül. Az egyikről tudom, hogy három gyerekes elvált. Vele beszélem meg éppen, hogy átmegyünk egy másik helyre, talán ott jobban érezzük majd magunkat.
Tehát itt tartunk: nem akarom nem lecsekkolni a csajokat a másik buliban, de azt sem akarom, hogy "dugj meg" csaj csak úgy veszendőbe menjen. Kifele menet mondom is neki in medias res, hogy majd visszajövök később, és remélem itt lesznek. Bejön a duma, ő kéri el az én telefonszámomat, hogy majd küld sms-t, ha mennek át a Fészekbe.
A másik kocsmában bemutatnak egy csajbrigádnak. Utólag derül ki, hogy sikerült pont azt az egyet kiválasztanom, akinek nincs pasija. Látszólag itt is simán mennek a dolgok: traccsparti, majd telefonszámcsere. Csak két héttel később derül majd róla ki, hogy a facérság nem véletlen: egy komolyabb tequillasorozat és egy áttáncolt éjszaka ellenére úgy érzem, mintha egy ottfelejtett próbababa állna mellettem, amikor a Miniatür előtt (na ez a hely is megér egy misét, lásd Vidámpark c. bejegyzés korábban) várunk a taxira hajnalban. Haza egyedül akar menni. Többett nem hívom, ő sem kérdezi soha többé, mi van velem.
Na de most még valójában ennél az éjszakánál tartunk. Jön az sms, megyek a másik két lánnyal a Fészekbe. Kicsit már fáraszt ez a táncolás, és ráadásul nagyon-nagyon gáz a társaság, ezért úgy érzem, hogy biztosra kell mennem, különben inkább hazamegyek aludni. Megkérdezem a lányt, hogy akkor megvan-e már, hogy kinek vagyok leosztva. A megnyugató választ követően, megkönnyebülve maradok. Az éjszaka maradék része nagyon hamar telik, már pirkad mire kikötünk nálam.
Sajnos mindennek van ára: másnap délután apu szülinapján én ülök úgy mint egy bábu, és a hétfőn kezdődő kétnapos céges stratégiai míííítingen sem vagyok a csúcsformában. Mindegy: valamit-valamiért.
