Már régóta nincsenek kétségeim afelöl, hogy Budapest egy megaméretű lúzerklub a sok-sok szórakozóhelyével és egyéb szociálódásra kifejlesztett (de igazandiból arra alkalmatlan) műintézményével, ami mind tele van sérültagyú, kisebbségi komplexusban szenvedő hülyegyerekkel, akik a vélt-valós deficitüket a drága márkás ruháikkal és karóráikkal próbálják meg kompenzálni és menőfejnek tűnni a nők előtt, meg az életük egyetlen szerelmét borotvahabreklámfejű sármőrökben kereső pszeudóentellektüel csajjal.
Vagy persze ott vannak az ún. alternativ szórakozóhelyek (és kiállitásmegnyitók, stb), ahol meg mindenki kényszeresen bizonygatja, hogy ő művész, de leginkább nagy művész, vagy ha nem, akkor hamarosan az lesz, de minmimum "festészettel foglalkozik". Ha magadra valamit adó nő vagy és egy ilyen milliőben mozogsz úgymond, szóba nem állsz olyannal, aki nem szétcsúszott bomlottelméjű megnemértett festőirófilmrendezőszinészfotós.
Olyan ez a város mint egy élmény- vagy vidámpark, ahova bemész, és különböző mulatságokban vehetsz részt mondjuk a szellemkastélyban vagy dodzsemezés közben, és folyamatosan tudod, hogy ez most itt a funhouse. Csak itt ha jól akarsz szórakozni, akkor nem a ringlisplire kell felülnöd, hanem egyszerűen végigcsinálni néhány bulit, leszólitgatni néhány csajt, meghallgatni néhány "élménybeszámolót", de már az is nagyon tanulságos, ha egyszerűen végignézel valahol a törzsközönségen.
Jó szórakozást!
