Már megint hetek óta nem voltam sehol, munka, sport, megfázás - mind vitte az időt és/vagy az energiát. Most viszont végre rászántam magam, ráadásul az elkövetkezendő napokra nincs randi lebeszélve, gondoltam kicsit szétnézek, hogyan lehetne lendíteni a helyzeten. Jobb hiján az Ellátóra esik a választás.

Stratégiai pozízióban vagyok: a pult közepénél találtam helyet, innen majdnem az egész teret belátni, és ha valaki odajön italt kérni, nagy valószínűséggel belémbotlik. Úgy tűnik, könnyen megy majd így az ismerkedés.

Na persze a társaság fele már amúgy is ismerős: pölö tőlem hárommal ül balra Andi (homéroszi jelzője "nagymellű"), akiről mindenki tudja, hogy felszedhetetlen, de ha valami szétcsúszott művész-entellektüel vagy, akkor legalább megérsz neki annyit, hogy világmegváltó beszélgetésbe kezdjen veled. Én nem tartozom ezek közé - ma például még köszönni sem hajlandó nekem. Ő az első csaj, akinek az este folyamán gratulálok magamban, hogy idáig jutott.

Itt van velem egy haverom is, így könnyebben megy egyszerre két csajjal ismerkedni: nem bonyolítom a dolgot, a két mellettem ülőre célzom be magam. Felváltva tudok velük beszélgetni, mivel az egyikkel a barátom is vált néha szót: így marad idő a másikra.

Naszóval tőlem jobbra Ági, aki mind kiderült azért jött ide, mert fel akarja szedetni magát az egyik pincérfiúval. "A kisugárzása miatt tetszik nekem" mondja a lány. Blöffölök egyet: "De hát nem tudtad, hogy ő meleg." Sajnos a poén nem jön be, a csaj nem akarja elhinni, pedig még az is lehet, hogy ráhibáztam :-) Ági hosszasan szemezget a pultoscsávóval, Patrikkal, váltanak is egy-két szót, de aztán a lány csalódottan távozik. Még előtte mondom neki, hogy menjen át a Fészekbe, záróra után általában az egész Ellátó kezelőszemélyzete ott köt ki, és ott mindig olyan emelkedett a hangulat, hogy a szerelmek garantáltan egymásra találnak. Vajon elhitte? Vajon tényleg átment? Mindazonáltal ő a második csaj ma este, akinek gratulálok, hogy ez bír a motivációja lenni 26 éves korára.

Mindegy még ott van a bal oldalamon ülő lány. Basszus már el is felejtettem, hogy hívják. Az a típusú nő, aki nagyon kedvesen mosolyog, csak éppen némi beszélgetés után kiderül róla, hogy az érzelmi intelligenciája egy pre-genitális fejlődési stádiumban levő kislány szintjén van. Nagyobb összeggel mernék rá fogadni, hogy már nagyon rég nem b*sz*tta meg magát rendesen. De lehet, hogy még rendetlenül sem. Szóval, amikor odáig jutnánk, hogy adjon már egy emailcímet, akkor azzal jön, hogy de milyen ciki lenne, ha a pasija meglátná a levelet, amit írok neki. Mi a fasz van? Mármint, hogy most arra akar utalni, hogy a (nemlétező) csávója olvassa az ő leveleit? Ráadásul nem is eredeti a poén: pár éve egy csaj ugyanezt a bénaságot adta elő. (Mondjuk neki legalább télleg volt pasija, lecsekkoltam.) GRATULÁLOK.

Cserébe, a barátom kérésére, hogy a jegyzetfüzetébe írják be a kedvenc filmjüket, a barátnője - egy félig arab csaj - a film helyett megadja az emailcímét. Mondjuk ő viszont nagyon kapós, az este folyamán négy-öt arccal is ott kavargált, a fiúk csak úgy rajzottak körülőtte mint hús körül a legyek. Velem viszont ő már nem hajlandó szóba állni, így több részletet az elmeállapotáról nem tudok meg. Végül is mindegy: már az előzőek is elég jól szórakoztattak, mivel ő minden egyes alkalommal ott volt eddig az Ellátóban, amikor én is gondolom lesz majd még rá alkalom... Róla majd akkor fog kiderülni, hogy pótcselekvésként flörtöl minden pasival, minthogy nem találja élete egyetlen szerelmét. Na de ez már előítéletes gondolkodás, amolyan prekoncepció.

Mindazonáltal mindazonáltal a fap*csa barátnőjéhez hasonlóan ő is egyedül távozik.

Lányok, lányok...