A Sirály nevű lecsoffadt helyen várom egy haverommal a színielőadás kezdetét. Odajön egy másik - alterkörökben népszerű - társulatból egy színésznőcske és elkezd beszélgetni a barátommal. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy véletlenül akár egyetlen egy pillantást is vessen rám érzékeltetvén, hogy a világmegváltó alterkultúrális bennfentesek köre zárt világ, holmi nóném, uccáról betüremkedett jöttmentnek itt nincs esélye. Kérdezek valamit az előadásról, amire várunk. A csaj kissé kelletlenül válaszol, de persze úgy hogy rám sem néz, inkább a levegőnek beszél. Szegény egyébként nagyon ronda, illetve az igazán pontos kifejezés rá az, hogy csúnyácska. Ha én ilyen lennék a helyébe legalább megpróbálnék értékelhetően viselkedni, nem még le is járatni magamat a fennhéjazó stílusommal.
Ugyanazzal a sráccal vagyok egy kocsma nyitóbuliján. Odajön a tulajnő - ismeri a barátom - és elkezdenek beszélgetni. A szitu kisértetiesen hasonlít a sirályos történetre. A párhuzamot erősíti, hogy ez a csaj is nagyon ronda - egy nagydarab tehén. Véletlenül tudom, hogy egy igen feminim viselkedésű ismerős, amolyan művészféle fotóssráccal kúr. Szerintem megérdemlik egymást.
A most éppen fogalmam sincs milyen néven futó, egykor Tűzraktárként ismertté vált kocsmában beszélgetek egy haverommal. Odajön egy lány, és mintha ott sem lennék, elkezd a fiúval cseverészni. Már percek óta tart, amikor a barátom blöfföl egyet: "egyébként ő is díszlettervező mint Te, csak nem Kanadában, hanem Londonban dolgozik". A lánynak kikerekednek a szemei, úgy fordul felém, és nagyon gyorsan kell improvizálnom, hogy válaszolni tudjak a kérdéseire. Túl sok értelme persze nincs, mármint a csaj elég semmilyen, egyáltalán nem kelti fel az érdeklődésemet, így próbálok kikeveredni a szituból.
Egy lánycsapattal járkálok az éjszakában. Egy ismerős fiú hívott, hogy tartsak velük, aki az egyszem hímnemű volt köztük addig. A lányok többsége már közel a harminchoz, mégis úgy vannak felöltözve mintha 17 évesen mennének diszkóba valami vidéki városban. Mint kiderül ez egy hastáncos brigád - mondjuk kb ezt is nézem ki belőluk a kislányosan csicsás cuccaik alapján. 2-3 órát töltünk el együtt anélkül, hogy pár szónál sikerülne többett váltanom bármelyikükkel. A legfeltűnőebben sminkelt (csillámló szemfesték), seggen szétrepedő farmerben kavirnyáló csajon végképp szájzár van, ha szólítani próbálom. Ez persze érthető, hiszen energiáinak 100 százalékát leköti, hogy szó szoros értelemben kapaszkodjon a fiúba, aki engem is ide hívott. Az arc nem különösképpen vonzó vagy éppen érdekes személyiség, cserébe viszont drága karórái vannak meg sokmillió forintot érő vitorláshajója, és társaságban mindg ügyel rá, hogy kiderüljön: neki a "biznisz a fontos".
Az Ellátóban beszélgetek néhány alakkal. Belép három lány, akiket már pár hónapja ismerek onnan. Tisztában vagyok vele, hogy ők nem a vihető kategóriába tartoznak - legalább is számomra - ugyanakkor eddig jófej csajoknak tartottam őket. Most azonban egy pillanat alatt lerombolják az imidzsüket: elmennek mellettem úgy, hogy keresztülnéznek rajtam mint a kirakatüvegen, hiába köszönök, nem köszönnek vissza, és rácuppannak két éjszaka császárai típusú csávóra. Az egyik úgy néz ki mint maga Sandokan hosszú hajjal és szakállal. Hm, fene a gusztusukat. Miután a Kabir Bedi - Sandokan klón a másik pasassal együtt lelép, a három nő már inkább nem jön oda hozzám. Jól is teszik.
